A konyhában rengeteg olyan tévhit él, amelyek akár felesleges élelmiszerpazarláshoz, akár komoly egészségügyi kockázatokhoz vezethetnek.
Az egyik legelterjedtebb elképzelés például az, hogy „lejárat után minden élelmiszert ki kell dobni”. A valóságban a lejárati időnek két típusa létezik: a minőségmegőrzési idő, amely elsősorban az élelmiszer ízére, állagára utal, és sok termék ennek lejáratát követően is biztonságosan fogyasztható. Ebben segít eligazodni a Maradék nélkül Lejárati útmutatója. A másik fajta lejárati idő a fogyaszthatósági idő, amely valóban élelmiszerbiztonsági határ, de ez a gyorsan romló termékekre jellemző (pl. friss hús, tejtermékek). A dátum alapján kidobni minden lejárt élelmiszert indokolatlan pazarlást jelentene. Azonban az is félrevezető, hogy „ha egy joghurtnak nincs rossz szaga, íze vagy színe, akkor biztosan fogyasztható még pár napig”. Számos veszélyes kórokozó és toxinjai nem okoznak érzékszervi elváltozást, ezért a fogyaszthatósági idővel rendelkező terméket mindig időben kell elfogyasztani.
Szintén gyakori tévhit, hogy „a fagyasztóban bármeddig eláll az étel”. Bár a fagyasztás valóban jelentősen lelassítja a mikroorganizmusok működését, nem állítja meg teljesen a romlási folyamatokat. A fagyasztott élelmiszerek idővel veszítenek minőségükből, kiszáradhatnak, megváltozhat az állaguk, oxidálódhatnak. Tehát a fagyasztás kiváló tartósítási módszer, de nem „időkapszula”.
Az egyik legveszélyesebb félreértés a penészes ételekkel kapcsolatos, sokan úgy gondolják, hogy „elég lekanalazni a penészt a lekvárról, vagy levágni a kenyérről a penészes részt”. Bár a penész látható részei a felszínen jelennek meg, a gombafonalak (micélium) mélyen behatolhatnak az élelmiszer belsejébe. Egyes penészfajok mikotoxinokat termelhetnek, amelyek hőállók és komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. A lekvár esetében a magas víztartalom miatt a penész könnyen átszőheti az egész üveget – még akkor is, ha csak egy kis foltot látunk. A pékáruknál pedig a puha, porózus szerkezet miatt a penész szabadon terjed, így nem biztonságos csak a látható részt eltávolítani.
Számos további tévhit kapcsolódik a mindennapi főzéshez is. Sokan például úgy vélik, hogy „ha a hús színe már nem rózsaszín, akkor biztosan átsült és biztonságos”. Ez azonban nem igaz, a szín nem megbízható jelzője a megfelelő hőkezelésnek. Amit valóban figyelni kell, az a maghőmérséklet, vagyis az étel legbelső pontján mérhető hőmérséklet, mivel a kórokozók csak bizonyos hőfokon pusztulnak el. Ha 2 percen keresztül a maghőmérséklet eléri a 75°C-ot, akkor biztonságosnak tekinthető az étel.
Gyakori tévhit, hogy „a keresztszennyeződés csak a nyers húsok esetében fordulhatnak elő”. Valójában bármilyen szennyezett felület – például vágódeszka, kés, konyharuha vagy akár a kezünk – átvihet kórokozókat más élelmiszerekre. Ez különösen veszélyes akkor, ha kész- vagy fogyasztásra kész ételekről van szó, mint a saláták vagy egy hidegtál.
Végül sokan gondolják úgy, hogy a „zöldségek és gyümölcsök teljesen biztonságosak”, hiszen nem igényelnek annyi odafigyelést, mint a nyers húsok. Azonban mivel gyakran nyersen fogyasztjuk őket, könnyen hordozhatnak olyan kórokozókat, mint a Listeria, a Salmonella vagy az E. coli, amelyek a termesztés, mosás, csomagolás vagy szállítás során kerülhetnek rájuk. Ezért fontos alaposan, bő, folyóvízben átmosni a zöldségeket, gyümölcsöket.
Te milyen tévhiteket ismersz még?