Morzsa:
Egy élelmiszer akkor tartós, ha hosszabb ideig megőrzi minőségét, és nem romlik meg gyorsan. A mikrobáknak – amelyek a romlást okozzák – nedvességre is szükségük van az életben maradáshoz, így a száraz élelmiszerek (például liszt, tészta, rizs) önmagukban is tartósabbak.
Az ételek eltarthatóságát növelhetjük, ha hűtőbe tesszük őket vagy alkalmazunk valamilyen tartósító módszert: sózást, cukrozást, savanyítást, füstölést, fagyasztást – ezek mind segítenek abban, hogy a mikrobák ne tudjanak elszaporodni és az élelmiszerek hosszabb ideig fogyaszthatók maradjanak.
Falat:
A tartósítás nem csupán a bolti tartósítószerek alkalmazásával történhet. Az élelmiszerek hosszú élettartamát más módszerekkel is biztosíthatjuk, például konzerválással, amikor az ételt hőkezeljük és vákuumcsomagolással zárjuk le, hogy megakadályozzuk a mikroorganizmusok elszaporodását. Emellett otthon is számos tartósítást végezhetünk, például készíthetünk befőttet, savanyúságot (például kovászos uborkát), vagy savanyított zöldségeket, így friss gyümölcsöket és zöldségeket is élvezhetünk a szezonon kívül, hosszú hónapokon át.
Lakoma:
A tartósság eléréséhez különböző tartósítási technikákat alkalmaznak, amelyek célja a mikroorganizmusok (pl. baktériumok, penészgombák) növekedésének gátlása, valamint a kémiai és biológiai romlási folyamatok lassítása. Az egyik elterjedt módszer a tartósítószerek használata, amelyek az E-számrendszer szerint engedélyezett adalékanyagok. Ilyen például az E202 (kálium-szorbát) és az E211 (nátrium-benzoát), amelyeket bizonyos élelmiszerekben, meghatározott mennyiségben alkalmazhatók a jogszabályok alapján.
A modern élelmiszeripar gyakran alkalmaz kombinált tartósítási technikákat is. Ennek lényege, hogy több módszert alkalmaznak párhuzamosan a tartósság biztosítására. Ilyen technikák közé tartozik a hőkezelés (például pasztőrözés, sterilizálás), amely a mikroorganizmusokat elpusztítja, valamint a vízaktivitás csökkentése, mint például a szárítás, cukrozás vagy sózás, amelyek megakadályozzák a baktériumok szaporodását. Ezen kívül a hűtés és fagyasztás is hatékony módszerek, amelyek lelassítják a romlási folyamatokat.
A savanyítás szintén gyakran alkalmazott technika, amely az élelmiszer pH-jának csökkentésével gátolja a káros mikroorganizmusok fejlődését. Emellett a csomagolási technológiák is fontos szerepet játszanak, például a védőgázas vagy vákuumcsomagolás, amelyek csökkentik az oxigén jelenlétét, ezzel lassítva az oxidációt és meghosszabbítva az élelmiszer eltarthatóságát.
A megfelelő technológia kiválasztása mindig az adott élelmiszer típusától és annak eltarthatósági igényeitől függ.